A konferencia képei
Az MTA fényképgyűjteménye a konferenciáról itt látható.
Referátumomban arra teszek kísérletet, hogy a másik oldalról, a közgondolkodásban jelenlévő filozófia-kép egyes vonatkozásainak tanulságairól fogalmazzak meg felvetéseket. A szociálkonstruktivista főáram hatását is említve szeretnék ahhoz a nagy hagyományú, de a sok kiábrándító tapasztalat hatására mostanra ódivatúvá és szinte már kínosan nagyigényűvé vált kérdéshez eljutni, hogy mi lehetne a dolga a mostani, nagyon is konkrét eszmetörténeti és társadalmi-értelmiségi helyzetben a filozófiának – vagyis, hogy mire taníthat a filozófia ma?
Hogyan alakultak egymáshoz képest a filozófia és a szociálpszichológia ambíciói, mondanivalói, megközelitésmódjai – és hogyan alakult mindez az utóbbi száz év Magyar Tudományos Akadémiáján...
Ehhez támpontul az előadásban Kornis, Mátrai és Pataki tanulmányai szolgálnak, amelyektől elindulva a stratégiai jellegű kérdések mai megjelenéséig jutunk el.
A filozófia nyelvi fordulata mögött a filozófia elbizonytalanodása, önbizalom-vesztése állt. A Fregével kezdődő formális szemantikai hagyomány több ezer év stagnálás után végre a természettudományokhoz mérhető haladás reményét adta. Egy egészen más habitusú mozgalom pedig a filozófia állítólagos betegségét igyekezett nyelvi eszkökkel terápia alá venni. A kortárs analitikus filozófiában mind a terapeuták, mind a formalisták szép számmal jelen vannak, de egyik csoport sem tud igazán ellenállni a filozófia növekvő belterjességének.
A világ objektivitásának és megismerhetőségének common-sense álláspontját képviselem, gondolatmenetem lényege: a külvilággal perceptuális és kivált vizuális és motorikus kapcsolatban vagyunk. A kép, amelyet magunknak a világról alkotunk, alapvetően helytálló. Ha nem így volna, kihullottunk volna az evolúció rostáján.
A legyek máshogy látják a világot, mint mi -- de ugyanazt a világot látják. A maguk eredeti életformájából nézve tökéletesen jól, viszont a légy és az ember közös életformájából nézve már sok hibával. Gerjednek a mesterséges fényre -- mi meg agyoncsapjuk őket. Amikor természettudósok elmagyarázzák nekünk, hogy a világ más, mint amilyennek látjuk, akkor visszaélnek a szavak jelentésével. A nyelv, ahogy Wittgenstein mondta, olykor vakációra megy. Vizuális tapasztalatunk ehhez képest folyamatosan teljesíti túlélésünket biztosító kötelességét…
Mindehhez háttérként:
Korunk, 2016. április (online: https://www.academia.edu/24165452/The_Play_of_Gestures_A_Conservative_Experiment_in_the_Philosophy_of_Language_in_Hungarian_)
illetve: (https://www.academia.edu/34190040/Krist%C3%B3f_Ny%C3%ADri_Pictorial_Truth_Essays_on_Wittgenstein_Realism_and_Conservatism -- itt az "objective" szót javaslom végigkeresni, vagy legalább az "objective reality" kifejezést).
Lehetséges-e racionális cselekvés valós alternatívák nélkül?
Javasolt háttér-irodalom:
Huoranszki Ferenc; Racionális képességek és metafizikai szabadság. Magyar Filozófiai Szemle 2016, 60/2: 11–25.
Huoranszki Ferenc;. Erkölcsi felelősség és gyakorlati modalitások. Magyar Filozófiai Szemle 2012, 56/3: 15–33.
A modern kognitív kutatás számos felfedezése filozófiai viták operacioanlizációjábol indul.
A szemantikai prototipusok, a tudatelmélet (ToM), a szókincs elsajátítás rejtett elvei filozófiai kérdésekre adott empirikus válaszok.
Időpont: 2017. október 10. kedd. 14.00 – 17.30.
Helyszín: MTA Székház, Nagyterem (Budapest, Széchenyi István tér 9. II. emelet)
Program:
14.00 Megnyitó: Vékás Lajos, az MTA rendes tagja, az MTA alelnöke
14.10 – 16.30 Előadások
16.30 – 16.45: szünet
16.45 – 17.30 Kerekasztal-beszélgetés: Európai gondolkodásunk és a filozófia
17.30: Zárszó: Nyíri Kristóf, az MTA rendes tagja